Barion Pixel
 

Meditációs eszközök

Oltár

Háttérkép: az oltárok festett hátterének témáit általában Buddha és a
Bódhiszattvák adják. Történelmi témákat és a buddhizmus lényeges alapköveit ábrázolják. Nem puszta díszítésként, hanem kapuként érdemes elgondolni, mely a Buddhák és Bódhiszattvák birodalmát nyitja egybe az emberek világával.

Felső szint: az oltár alapvetően háromemeletes, a legfelső szinten a Buddha vagy Bódhiszatva szobor található. Hagyománytól és korszaktól függően lehet más és más anyagból: bronz, kő, fa, mostanában üvegszálas műanyag. Amikor egy új szobor kerül az oltárra, mindig tartunk egy Buddha szemnyitó szertartást, mellyel ‘bekapcsoljuk’ a szobrot a spirituális energia mezejébe, ezáltal lesz több, mint puszta tárgy, és kezd el közvetíteni valamit, amely segít a résztvevőknek a felébredés elérésében.

Középső szint: a víz, az élelem és a virágok helye. Az oltár ezen szintjén három tál helyezkedik el. Egy a víznek, egy a rizsnek és egy harmadik a tartós élelmiszernek, például lencse vagy bab. Ezen felül az ételfelajánlás során mindig csak olyan ételt ajánlunk fel, amelyet az aktuális étkezés folyamán fogyasztunk.

Alsó szint: gyertyák, füstölők, moktak és a csukpi szintje. A legalsó emeleten tartunk gyakorlatilag minden olyan eszközt, mely a napi gyakorlatok részét
képezi. Alkalmi (nem mindennapi) felajánlásokat is ide helyezünk el. A
felajánlott gyümölcsöket kis tálkákban szokták elhelyezni az oltár bal oldalán, míg a materiális adományokat az oltár jobb oldalára teszik.

Végül, de korántsem utolsósorban: a legnagyobb segédeszköz tudatunk
megtisztításához mi magunk vagyunk, összes karmánkkal és belátásunkkal, születésünkkel és halálunkkal, szenvedésünkkel és boldogságunkkal, öröklétre szomjazó mulandóságunkkal, szabadságra törekvő függőségeinkkel, tökéletességet akaró tökéletlenségeinkkel…

Akár velünk, akár másokkal: Jó utat mindenkinek!

 

Moktak

A moktak egy keményfából készült, üreges ütő hangszer, melyet éneklés közben használnak a templomokban a ritmus tartására. Alakja egy haléra emlékeztet, melynek az egyik fele maga a hangot generáló rész, míg másik fele egy körkörös nyél, amivel a hangszert tartjuk.
Két fajtája van, egy nagyobb és egy kisebb. A nagyobbat Kínában és Japánban használják ceremoniális jelleggel és egy párnán pihen. Amit az Eredeti Fény Templomban is használunk, az a koreai hagyományban elterjedt kisebb, kézben tartható moktak, mely a szertartások és éneklő gyakorlatok közben nagyon praktikus.

Csukpi

A csukpi egy félbevágott fa vagy bambusz csattintó, mellyel az ülőmeditáció elejét és végét jelezzük. Ezen felül az elvonulások formális étkezéseinek szakaszait is ezzel jelzik.

 

Harang

A hagyományos koreai harang a klasszikus kínai forma alapján készült. A bronz kupola fém vagy fa keretre akasztva függ. Általában fa ütővel szólaltatják meg, melynek egyik oldalát befedik szövettel, parafával vagy gumikoronggal, hogy lágyabb hangot is meg lehessen szólaltatni (vele). Amikor a haranggal harmonikus hangközben éneklünk, akkor az eggyéválás egyedi, csodálatos élményét élhetjük át.

 

Zen bot

A zen bot, vagy köznyelvben elterjedt ébresztő bot, egy körülbelül 120 cm
hosszú, kardra hasonlító nyeles faléc, mellyel főleg az elvonulások alatt a gyakorlatvezető sétál körbe időszakosan, és kérésre ad 2×2 frissítő ütést a hát- vagy a csuklyásizomra.

 

Ülőpárnák és matracok

Újrahasznosított habszivacsból készült szőnyegeket használunk matracnak,
valamint pamuthuzatba bújtatott hajdinapelyvával töltött ülőpárnákat. A
töltelék fajtájától és mennyiségétől függően lehet puhább vagy keményebb az ülőpárnánk. A puhább ülőpárna könnyebben kezelhető, és állítható a kényelmes ülés érdekében. A leborulásra használt matrac lehetőleg keményebb kötésű habszivacsból készüljön, hogy kiállja a borulás, és a napi használat okozta igénybevételt.

Mala

A malák olyan hosszabb vagy rövidebb füzérek, melyekkel a mantrák nem
gondolkodó számolását segítjük. Leborulás közben is használhatjuk, hogy ne kelljen fejben megjegyezni, hol tartunk. Használata egyszerű. Kezünkbe fogjuk a malát, és minden borulásnál, vagy mantra recitálás után finoman
továbbgördítünk ujjaink között egy golyócskát.