A buddhista gyakorlók a hagyomány szerint szív előtt összetett tenyerekkel – koreaiul hapcsang – meghajlással köszöntik egymást.
Szintén meghajlással fejezzük ki tiszteletünket, ha szerzetessel találkozunk vagy ha belépünk a templomba, a Dharma terembe.
Ez a gesztus a tisztelet, valamint az együttérzés és a bölcsesség egységének szimbóluma.
Útmutatás a leborulás gyakorlásához
Szertartások előtt a három leborulással fejezzük ki tiszteletünket valamint veszünk menedéket a tanító-tanítás-tanítványi közösség hármasságában: a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. Ez azt jelenti, hogy a szenvedésteli létállapotokból való meghaladás érdekében őszintén befogadjuk a tanítást és megtapasztaljuk igaz természetünket.
108 leborulás
A 108-as szám a buddhista hagyományban a tudat 108-féle tisztátlanságát jelképezi. A gyakorlás alatt az őszinte belátást, illetve egy magasabb szellemi minőség előtti alázatot tapasztalhatjuk meg.
Kezdőknek javasoljuk, hogy 27 vagy 54 leborulással kezdjenek, amit majd idővel 108-ra vagy annak többszörösére lehet növelni.
Amikor leborulunk, megbánóan belátjuk, mennyi helytelen cselekedet, gondolat, beszéd fűződik életünkhoz – letesszük a kis „én-t”. Amikor a tenyereket felfele fordítjuk, „felemeljük a Buddha természetet”, egyszersmind feloldjuk a kis én és nagy én közti dualitást. Amikor a karmánkat teljesen hátrahagyjuk, eggyé válunk igaz természetünkkel.
A tenyereket összetesszük a szív előtt, vállak lazák, kezek hapcsangban. Lábak összeérnek.
Meghajlás.
Egyenes háttal térdre ereszkedünk, tenyerünket vállszélességben letesszük a földre, a homlokunkat a földhöz érintjük, majd a kezeinket tenyérrel felfelé fordítjuk, a fül mellé. Medence hátramegy, fenekünk a sarkon, a két lábfej egymáson van. Tenyér visszafordul a földre, majd hapcsang tartásban egyenes háttal felállunk. (A homlok, a térdek, a lábfej, a könyök érinti a talajt).
Lefele kilégzés, felfele belégzés. Idővel próbáld légzésed és a leborulás ütemét összehangolni.
A leborulás alatt igyekezz végig a tantienre összpontosítani (köldökcsakra, a fizikai köldök alatt kb. 2 ujjnyival).
Az egyenes hát azért fontos, hogy ne sérüljön le a derekad és a térdeket sem fogod annyira megterhelni.
Az utolsó leborulásnál középen a homlok alatt összetesszük a tenyereket – ezzel fogadjuk, hogy gyakoroljuk a Dharmát, a felébredés útját, majd felállunk és fél meghajlással befejezzük a gyakorlatot.
Felállásnál mindig figyelj ara, hogy a tartásod a talp első harmadánál és a lábujjaknál legyen, térdek is kicsit összeszorítva: ez adja meg a stabilitást a felálláshoz.
A 108 leborulás alkalmával a tantienre fókuszálva figyelheted a légzés – mozgás összhangját, de a gondolatok megfékezésére technikaként használhatsz mantrát is (Kwanszeum Boszál, Szakkámoni Bul, Námu Ámitá Bul stb).
Sokféle módszer segíthet abban, hogy a tested és a tudatod eggyé váljon, de ha őszinte szándékkal és elhatározással gyakorolsz, megtapasztalod a leborulás lényegét: elengedni a kis ént, megtapasztalni az igazi önvalót és megszabadítani minden lényt a szenvedéstől.